Adománygyűjtő sétáink folytatódnak tovább…
De most tartsunk egy kis pihenőt – következzenek az ifjúsági történetek!
Sétapartnereim örömmel vállalták, hogy megosztanak veletek néhány személyes „ifi-sztorit” – olyan élményeket, amelyek Békéscsabához kötik őket, és meghatározó szerepet játszottak életük alakulásában, pályájuk irányában, jelenlegi tevékenységükben.
Ezek az emlékek nemcsak fontosak számukra, de egyfajta iránytűként is szolgáltak a jövőjükhöz vezető úton.
A történetek változatosak, sokszínűek, de van bennük valami közös: mind izgalmas kalandokat rejtenek.
Legyen szó barátról, támogatóról, beszélgetőtársról – mindannyian szívesen meséltek:
– kalandjaikról,
– élményeikről,
– és az emlékek sodrásában újraélt pillanataikról.
Fogadjátok szeretettel ezeket a történeteket – olvassátok őket nyitott szívvel és kíváncsisággal!
A mostani sztorit Dr. Hollósiné Mancz Fatime Nóra – egyszerűen csak Fati – a Gadara Ház művészetterápiás szakembere osztotta meg. A napokban vele is sétáltam és alább olvashatsz egy történetet róla. Személyesen meghatódtam a sztoriját, hiszen megérintett…
„Békéscsabához több szállal is kötődöm, baráti és munkakapcsolatok is fűznek a megyeszékhelyhez. Gyulán születtem és Gyulán élek jelenleg is, de Újkigyóson nőttem fel és tevékenykedtem a húszas éveim végéig.
Középiskolás éveimet a Keményben töltöttem, majd később két szakmámat is Békéscsabán szereztem meg.
Sorsdöntő találkozások és felismerések által különleges helyet foglal el a szívemben Munkácsy városa.
Drága Évi, veled már nem először sétálok és beszélgetek. 2010-ben ismertük meg egymást, s neked köszönhetem mentálhigiénés szakmai ismereteim alapköveit és te általad kezdtem meg a soha véget nem érő önismereti munkát.
Tanár-tanuló ismeretségünk idővel szoros és őszinte barátsággá nemesedett, s közel 15 éve legbecsesebb barátaim közt tudhatlak s hálás vagyok, hogy szép és nehéz időkben, szakmai közegünkben is ott voltunk/vagyunk egymásnak.
Képzőművészeti munkásságom fotódokumentálása szinte a kezdetektől a te nevedhez fűződik, s művészetterapeutaként, fotós alkotótársként kísértél utamon a nagyméretű grafikáim alkotásakor.
Már megismerkedésünk kezdetén, amikor még tanár-diák s nem baráti kapcsolat fűzött össze bennünket, biztosítottál arról, hogy hiszel a tehetségemben és a bennem szunnyadó készségekben, tudásszomjban s látod azt, hogy egyszer jó segítő szakember, képzőművész válhat majd belőlem.
S nézd Évi, most úgy beszélgetünk és sétálunk itt, hogy a belém vetett hited rügyeket, virágokat fakasztott a lelkemben és valóssággá vált. Összeforrt a képzőművészet és a segítői hivatás.
Soha nem fogok tudni elég hálás lenni neked azért, hogy te már akkor láttad bennem a tehetség csiráit amikor még szinte senki más nem látta, hittel és reménnyel ajándékoztál meg.
Lüktető és élettel teli, önzetlen varázslatnak tekintelek téged Békéscsaba szívében, s büszke vagyok rá, hogy leendő művészetterapeutaként azt a segítői hitvallást és szakmaiságot is kamatoztathatom Békéscsabán a Gadara Házban, amelyet egykor tőled tanultam.
Kedves Békéscsaba, hálásan köszönöm azt a sok szépet és jót melyet ifjúságomban tőled kaptam.
Itt az idő, hogy hivatásommal, a művészet embereket hídként összekötő erejével, terápiás hatásával segítsem Békéscsaba lakosait.”
Tegyünk közösen lépéseket a fiatalokért!
Mert ne feledd: „Tedd meg az első lépést, tegyük meg együtt a másodikat!”
Támogasd kampányunkat a következő számlaszámon:
K&H Bank: 10402609-50527052-76571002